Hajónapló A hajónaplóban az általunk fontosnak tartott cikkekbõl, elemzésekbõl válogatunk. Televíziós közigazgatás Olaszországban Jenei Ágnes, mediakutato.hu, 2006 tavasz. Részlet a tanulmányból A RAIUtile „t-gov” kezdeményezés Bár a televíziós közigazgatás (television government, t-gov) kifejezésrõl valószínûleg sokan orwelli víziókra asszociálnak, Olaszország a digitális szakadék enyhítését várja tõle. A digitális tévé vonzó, közhasznú szolgáltatásaival – a hozzá fûzött remények szerint – akár arra is képes lehet, amiben az internet kudarcot vallott: digitális írástudásra tanítani az idõsebb nézõket. A közigazgatási alkalmazások természetesen nemcsak az ügyfél érdekeit szolgálhatják, hanem az adott (ön)kormányzatét is, hiszen az elégedett ügyfél a megfelelõ idõpontban nagyobb valószínûséggel szavaz rá. A jelen tanulmány az olasz t-közigazgatás technológiai és közigazgatási kontextusát mutatja be, majd elhelyezi abban az olasz közszolgálati televízió új, digitális földfelszíni terjesztéssel mûködõ közigazgatási csatornáját, a RAIUtile-t.1 1. Bevezetés Az olasz helyi, tartományi önkormányzatok különféle tartalomszolgáltatókkal és mûsorszolgáltatókkal karöltve az interneten keresztül megvalósítható e- közigazgatáson (e-government) kívül egy újabb elektronikus közigazgatási formát kívánnak meghonosítani: a televíziós közigazgatást (t-government). Céljuk, hogy közelebb kerüljenek a lakossághoz, kedvében járjanak, leegyszerûsítsék számára a hivatali ügyintézés menetét, és heti 168 órában a rendelkezésére álljanak. Ugyanakkor különféle televíziós vitafórumok kialakításával az állampolgári aktivitást, részvételt is igyekeznek ösztönözni.. Mindezt az „ügyfélbarátság” jegyében teszik. Törekvésük közigazgatás-filozófiai célja a polgárokkal mellérendelt (és nem fölérendelt) viszonyban álló, gyorsan, hatékonyan és átláthatóan mûködõ szolgáltató állam kialakítása.2 Bár az említett internetes elektronikus közigazgatás is az ügyfelek érdekeit hivatott szolgálni, a viszonylag alacsony internetes penetráció3 miatt a helyi közösségek idõsebb tagjai nem élnek az ilyen típusú távügyintézés lehetõségével, többek között azért, mert idegenkednek a számítógéptõl. Az internetet elsõsorban a fiatal generáció használja napi rendszerességgel, a 40 év felettiek már sokkal ritkábban, kevesebb kompetenciával. A 60 év felettiek szinte teljesen ki vannak rekesztve az információs társadalomból. Ezzel szemben a t-közigazgatás koncepcióját támogatók szerint a televíziókészülék még akkor sem kelt félelmeket az emberekben, ha digitális jelek vételére és küldésére szolgáló dekóderrel (set-top-boxszal) és speciális távirányítóval szerelik fel, és ilyen formában digitális televíziónak (DTV) hívják. A televízió a legnépszerûbb médium, a lakosság átlag mintegy négy órán át nézi (vagy tartja bekapcsolva), penetrációja 99 százalékos.4 Egyszerûen kezelhetõ, azonnal hozzáférhetõ eszköz, ezért kiválóan alkalmas arra, hogy rajta keresztül egy önkormányzat az internetet nem használó ügyfelei (az idõsebbek, a munkanélküliek, az egészségügyi ellátásra szorulók, a gyermekeiket otthon gondozó szülõk) részére is különféle interaktív szolgáltatásokat kínáljon. Így a meglévõ televíziókészülékeken jelenleg fogható – valóságshow- kból, talk-show-kból, filmekbõl, focimeccsekbõl álló – mûsorkínálatot országos és helyi vonatkozású közigazgatási információk és szolgáltatások portáljai gazdagíthatják, és a nézõk kényelmesen, otthonaikból is elintézhetik majd hivatali ügyeiket.5 Az olasz közigazgatás reményei szerint a digitális televízión keresztül megvalósítható t-közigazgatással jelentõsen csökkenteni lehet majd a társadalom egyes rétegeinek információbeli ellátottsága közötti különbséget, a digitális szakadékot (digital divide). 1.1. Technológiai háttér: a digitális földfelszíni terjesztésû rendszer kiépítése Olaszországban a t-közigazgatás fogalma szükségszerûen egy új mûsorszórási technológia, a digitális földfelszíni terjesztés kialakításának folyamatához kapcsolódik, ugyanis – az elmúlt évtizedek médiapolitikai és gazdasági döntései következtében – 2005-ben még mindig a földi terjesztés a meghatározó,6 annak ellenére, hogy az 1990-es évek végén az új információs- és kommunikációtechnológiai újítások felkeltették a nézõk figyelmét, és a mûholdas, illetve a kábeles terjesztésû adók száma és nézettsége is jelentõs növekedésnek indult. Jelenleg az analóg kommunikációs rendszer teljes digitalizálása folyik. A mûholdas adások terjesztése már az 1990-es évektõl digitálisan történik, a digitális kábelrendszereket ma építik ki; a rendszer szempontjából kulcsfontosságú földfelszíni analóg mûsorterjesztés digitalizálása pedig most van folyamatban. Ehhez korábban a jogi és az infrastrukturális hátteret is át kellett alakítani.7 Az új technológiai rendszerre való átállás fokozatos, az egyes tévécsatornák az analóg és a digitális jeleket ma még párhuzamos továbbítják. 2005 októberében a digitális földfelszíni terjesztésû adások már az ország területének 85 százalékán foghatók. A digitális földfelszíni jelek vételéhez nem szükséges kicserélni az analóg televíziókészülékét, csak csatlakoztatni kell hozzá egy olyan készüléket (set-top-boxot, dekódert8), amely a digitálisan érkezõ jeleket analóggá alakítja át az analóg tévékészülékek számára. 2005 októberében Olaszországban körülbelül 3 200 0009 háztartás rendelkezett a digitális földfelszíni adások vételére alkalmas dekóderrel. A DTV-n keresztül a közönség szélesebb kínálathoz, technikailag jobb minõségû képhez és hanghoz jut, megnõ a televíziós mûsorok élvezeti értéke. A digitalizáció további, óriási elõnye, hogy – az adatátvitel gyorsaságának és pontosságának, valamint a különféle, immár közös, digitális nyelven kommunikáló médiumok (a televízió, a telefon, a számítógép) konvergenciájának köszönhetõen – az interaktivitást az analóg technológiánál jóval magasabb szinten10 teszi lehetõvé.11 Az interaktív rendszer elõnye, hogy rugalmas: személyes, egyedi kívánságokat, kérelmeket is képes kielégíteni. 1.2. T-közigazgatási projektek támogatása A t-közigazgatás különféle közigazgatási szintû megvalósítását számos projekt készíti elõ. A technológiai modernizáció uniós elvárásainak megfelelõen 2004-ben az olasz Innovációs és Technológiai Minisztérium12 Közigazgatási Informatikai Központja13 2004. június 20-án meghirdetett egy összesen hétmillió eurós társfinanszírozást nyújtó pályázatot. A minisztérium olyan alkalmazások fejlesztését támogatta, amelyek a különféle közigazgatási szinteken már mûködõ elektronikus közigazgatás szolgáltatásait digitális földfelszíni terjesztéssel, televízión keresztül is elérhetõvé tennék. í/p> A közintézmények érdeklõdését jelzi, hogy 29 projekt nyert (a beérkezõ 56- ból), ami összesen 13 tartományt, 25 megyét, 164 önkormányzatot, 15 hegyközösséget, 40 helyi és országos mûsorszolgáltatót érint. A digitális földfelszíni terjesztésû alkalmazások fejlesztésére a 29 projekt az említett hétmillió euró állami támogatás igénybevételével összesen 32,5 millió eurót költ innovációs beruházásokra.14 A minisztériumi pályázatot egy másik, az Ugo Bordoni Alapítvány (Fondazione Ugo Bordoni, FUB)15 által ugyancsak 2004-ben meghirdetett pályázata egészítette ki, amely szintén az elektronikus kormányzás digitális földfelszíni terjesztésére irányuló projektek társfinanszírozására ad lehetõséget. Míg azonban a korábban említett minisztériumi pályázat az alacsony interaktivitású, de gazdag multimédiás tartalommal rendelkezõ, széles közönségnek szóló pályamunkákat részesítette elõnyben, a FUB hárommillió euró összegû pályázata a csúcstechnológiát igénylõ alkalmazások bevezetésére irányuló projekteket támogatta. Az interaktív szolgáltatások fejlesztésében közigazgatási intézmények, állami, önkormányzati és vegyes tulajdonú vállalatok, magáncégek, közszolgálati és piaci alapon mûködõ mûsorszolgáltatók konzorciumai vettek részt. Íme néhány példa a nyertes, finanszírozott, jelenleg fejlesztés alatt álló alkalmazásokra, amelyek mindegyike digitális földfelszíni terjesztéssel fog megvalósulni (a visszacsatolás a dekóderbe épített, vezetékes vagy mobil/vezetéknélküli telefonhálózatra kötött modemen keresztül történik): - t-befizetés (közmûszámlák, bírságok, adók digitális tévén keresztül történõ rendezése); - banki csekkek fedezetének ellenõrzése t-rendezésre; az alkalmazás célja, hogy ha a csekk kedvezményezettje betáplálja a csekk adatait a televízióba, azonoal visszajelzést kapjon a fedezetrõl (Olaszországban – Magyarországtól eltérõen – a bankok által kibocsátott csekkek rendkívül népszerûek); - a népesség-nyilvántartó és anyakönyvi hivatalhoz tartozó t-ügyintézés; t-hozzáférés egészségügyi és szociális szolgáltatásokhoz (idõpontfoglalás orvosi vizsgálatokra, hozzáférés saját betegkartonhoz, szabadon választható háziorvos és házi gyermekorvos választása és cseréje); - t-orvoslás (lelet lekérése, szakorvosi vizsgálat alapján orvos által javasolt terápia lekérése); - t-oktatás (jellegzetessége, hogy minden nézõ számára nyilvánosak a tantermi órák, de csak a regisztrált felhasználók vehetnek rajtuk aktívan részt; õk otthonról, a digitális tévén keresztül kérdezhetnek és válaszolhatnak, tesztet tölthetnek ki, vizsgázhatnak, és államilag elismert bizonyítványhoz jutnak); - t-lexia rehabilitációs szolgáltatások (kisiskolás dislexiás gyerekek számára napi rehabilitációs feladatok, gyakorlatok nyújtása); - t-állásbörze és a munkakeresést elõsegítõ eszközök t-forgalmazása. 1.3. T-közigazgatás és televíziózás: az olasz közszolgálati televízió16 érdeklõdése Az említett pályázatokban különféle helyi és regionális mûsorszolgáltatók is részt vesznek, így a RAI-hoz tartozó regionális mûsorszolgáltatók is. A RAI ezen felül úgy döntött, hogy országos szinten is megkísérli a t-közigazgatás bevezetését, mert álláspontja szerint a közszolgálat fogalmába ez is beletartozik. Míg azonban egy közigazgatási szerv – például egy helyi önkormányzat – elsõsorban az általa nyújtandó szolgáltatások DTV-s környezetbe történõ elhelyezésére összpontosít, a mûsorszolgáltató szempontjából továbbra is a televíziós mûsorok szolgáltatása a cél, és csak ezen túl, addicionális szolgáltatásként nyújt a mûsorokhoz kapcsolódó vagy azoktól független, de az állampolgárok számára hasznos közigazgatási és az egyéb közérdeklõdésre számot tartó, társadalmilag releváns tartalmakat. A tanulmány teljes terjedelemben itt olvasható. Jenei Ágnes Televíziós közigazgatás Olaszországban, mediakutato.hu, 2006 tavasz.